Magmás kőzetek

Magmás kőzetek képei 

Magmának nevezzük a természetben megjelenő, sokkomponensű rendszernek tekinthető, jelentős részben szilikát-olvadék összetételű, cseppfolyós fázisból álló, mozgékony kőzetanyagot, amelyben különböző szilárd fázisokat képviselő, már kivált kristályok lehetnek szuszpendálva. Bizonyos körülmények között gázfázis is jelen van. A lehető legegyszerűbben fogalmazva a magma kőzetolvadék (hőmérséklete ~ 1000-1200°C). Az oldott gázoknak szerepe van a magma viszkozitásával, amely hatással van a kristályosodásra. A legfőbb illékony komponensük a következők: H₂O, CO₂, H₂S, S, SO₂, HCl, NH₄Cl.

A fő komponensek (oxid alakban megadva): SiO₂, Al₂O₃, FeO, Fe₂O₃, CaO, MgO, Na₂O, K₂O, TiO₂, ez összesen 99,1 t. %-ot tesz ki.

A felszínre kiömlött vagy földkéregben rekedt magma hőmérsékletének csökkenésével megindul az egyes alkotók kiválása. Azaz az olvadékból történő kikristályosodás. Ennek során a kőzetalkotó ásványok olvadáspontjuk fordított sorrendjében válnak ki.

A magmatikus differenciáció, megszilárdulás

A magma igen sok-komponensű olvadék-oldat, éppen ezért a megszilárdulás előtt különböző összetételű részmagmákká válik szét. Három fő szakaszt különböztetünk meg: elő-, fő- és utókristályosodás.

Előkristályosodás

• Likvid magmás elkülönülés: A hőmérséklet csökkenésével csökken a szilikátolvadék és a szulfidolvadék kölcsönös oldhatósága, a két olvadék elkülönül. A magma réz-, nikkel- és platinatartalmának nagy többsége így halmozódik fel.
• Tulajdonképpeni előkristályosodás: 1000°C-on megjelennek az első kristályok. Króm- és titánvasérc, a platinafémek, a gyémánt és a foszfátásványok így képződtek.

Főkristályosodás
Amikor a magma 900°C-ra lehűl, a kőzetek ebben a szakaszban keletkeznek. Az ásványok közül elsőnek az olivin és a piroxének, később a gránit, és a hozzá hasonló kőzetek válnak ki. A magma főkristályosodási szakasza szolgáltatta a Föld szilárd kérgének kb. 94%-át.

Utókristályosodás
A főkristályosodás végén megmaradó olvadék sok kismolekulájú (illékony) anyagot tartalmaz. Feldúsulnak azok az anyagok is, amelyek az eredeti magmában kis koncentrációban voltak jelen. (pl.: Zr, Ce, Be, Mo, W, Sn ásványai).

• Pegmatitos fázis: Megjelennek egyes ritka elemeket (Be, Li, Zr, Nb, Ta, U, Yb) tartalmazó ásványok. A legszebb színes drágaköveket is a pegmatitos fázis szolgáltatja.
• Pheumatolitos fázis: A hőmérséklet 500°C-ra hűl le. A kovasavon kívül csak az illékony anyagok egy része van jelen. A nagy mennyiségben összegyűlő halogénsav-gázok miatt e fázis megtámadhatja a kőzeteket. Cink-, réz-, vasérc, továbbá topáz, fluorit, turmalin, ill. az ón, molibdén, volfrám telepei jórészt ebben a szakaszban jöttek létre.
• Hidrotermális fázis: Amikor a maradék oldat hőmérséklete 378°C-ra lehűl, a víz cseppfolyós halmazállapotúvá válik. Arany-, ólom-, réz-, cink-, higany- és antimonércek itt jönnek létre, ezeket kvarc, kalcit, aragonit, barit, kíséri. Néhol a forró víz mint gejzír tör a felszínre.
• Exhalációs fázis: A maradék anyag tartalmaz gáz halmazállapotú elemeket, ilyenek lehetnek a hélium, kénhidrogén, széndioxid, ammónia, sósav, radon gázok. Más részük vulkáni utóműködés része is lehet. Ily módon nem jelentős kén, szalmiák, esetleg hematit ásványkiválások keletkezhetnek.

A Bowen-féle kiválási sor és az adott ásványos összetételnek megfelelő kőzetek
Forrás: http://foldrajz.ttk.pte.hu/foldtan/segedanyag.pdf

Ajánlott linkek

Vulkán (Wikipédia)

Magma (Wikipédia)

Üledékes kőzetek

Üledékes kőzetek képei 

Az üledékes kőzetek kialakulás óceánok, tavak, folyók mélyén lerakódott vagy a mozgó jégtakaró és a szél révén felhalmozott üledékekkel kezdődik. Az üledékek egymásra települnek, az alsóbb rétegek betemetődve egyre mélyebbre kerülnek, eltávozik belőlük a víz és megkeményednek. Évmilliók alatt a diagenezisnek nevezett folyamat során a felső rétegek nyomása és a Föld belsejének hője az üledékrétegeket szilárd kőzetekké alakítja. Az üledékes kőzetek kialakulásánál is meghatározóak a fizikai és a kémiai folyamatok, azonban szemben a magmás és metamorf folyamatokkal itt a Föld külső erői játsszák a döntő szerepet.

Törmelékes üledék, konglomerátum

Mállás
A mállás az ásványtársulásoknak a Föld felszínén végbemenő lebontását, oldását értjük, amely folyamatokban elsőrendű szerepet a víz, illetve a benne oldott anyagok játszanak.

• Fizikai (mechanikai) mállás: a kőzetek felaprózódnak, de kémiai összetételük nem változik meg. Legfőbb tényezői a hőingadozás, fagyhatás, a pórusokban történő sókiválás, hullámverés, növényi gyökerek repesztő hatása, stb.

• Kémiai mállás: a kőzetek komponenseinek oldása vagy kémiai átalakulása. Legfőbb tényezői: a csapadékvíz, a szulfidásványok bomlása során keletkező savak és a bioszféra élőlényeinek és bomló szerves anyagainak savtermelő képessége.

Szállítás
• Gravitáció útján
o Lejtőtörmelékek
o Csuszamlás
o Iszapfolyás
• Szállítóközeg útján
o Jég
o Víz
o Szél

 Lerakódás
• Görgetve
• Leülepedés
• Kicsapódás

Üledékgyűjtők
• Erózióbázis szintje feletti (szárazföldi)
• Erózióbázis szintje alatti (tengeri)

Kőzettéválás (diagenezis)
A mállástól a metamorfózisig...

Törmelékes üledék, kavics

Átalakult (metamorf) kőzetek

Átalakult kőzetek képei 

Metamorfózisnak nevezzük, ha a kőzetek az eredeti kőzetképződési körülményektől eltérően fizikai (hőmérséklet, nyomás) és kémiai körülmények között, szilárd állapotban lejátszódó ásványtani és szerkezeti átalakulási folyamaton mennek át. Ha az eredeti kémiai összetétel változatlan izokémai, ha pedig megváltozik, allokémiai átalakulásról beszélünk.

A metamorfózis osztályozása általában kiterjedés, valamint a két fő fizikai körülmény, a nyomás és a hőmérséklet egymáshoz viszonyított mértéke szerint történik.

A metamorfózis fokozatai:
• Nagyon kisfokú metamorfózis (agyagpala, metabazalt)
• Kisfokú m. (szerpentinit, kloritpala)
• Közepes fokú m. (csillámpala, márvány)
• Nagyfokú m. (eklogit, gneisz)

A kőzetek körforgása
Forrás: http://www.kristalyakademia.hu/

Ajánlott link

Metamorf kőzetek (Wikipédia)
 

A kristály jellemzői

Tartalom

Kristályformák

Az olyan lapok összességét, amely lapok azonos paraméterekkel fejezhetők ki, kristályformának nevezzük. A kristályforma lehet zárt, vagy nyílt. Ha a kristályforma csupa egybevágó lapból áll, egyszerű kristályformáról beszélünk, több egyszerű forma egyidejű fellépése formakombinációt hoz létre. (13/a. ábra). (A segédletben csak a legjellemzőbb formákat tárgyaljuk teljesség igénye nélkül.).

  

13/a. ábra. a., Egyszerű formák b., Formakombinációk
 

Nyílt formák:
A nyílt formák lehetnek egy (prizma), vagy két  irányban nyíltak (véglap). Nyílt forma a kristályon egymagában nem lehet, csak más formával kombinálódva (13/b. ábra). 
  
 

 

13/b. ábra. Véglapok, prizmák és dipiramisok kombinálódását egy kénkristályon

Véglap vagy (pinakoid (pinax = deszka):  2 lapos kristályforma.
Két párhuzamos lapból áll, amelyek általában inverziós pont szerint tartoznak össze.
Prizma hasáb: azok a formák, melynek lapjai egymással párhuzamos élben metsződnek, és digír, trigír,  tetragír, vagy hexagír szerint tartoznak össze.
(A főtengelyes rendszerekben a prizma lapjai a c tengellyel párhuzamosak.)
Piramis: azok a formák, amelyek lapjai a c tengelyhez szimmetrikusan hajolnak.

Zárt forma:
Dipiramis: Poláris szimmetriatengelyre merőlegesen a piramisoknál vízszintes tükörsík lép fel, egy alsó és egy felső piramis dipiramist alkot. (14. ábra) 

 

14. ábra. a, dipiramis. b, c, d, prizmák. e, f, g, véglapok

Háromhajlású (triklin) rendszer

Háromhajlású (triklin) rendszer
      Triklin véglapos osztály: inverziós pont. 

Jellemző kristályformák:
véglapok  I. véglap (100), II. véglap  (010), III. véglap  (001);I. fajta véglap (0kl), II. fajta véglap  (h0l), III. fajta véglap (hk0), IV. fajta véglap (hkl)

Egyhajlású (monoklin) rendszer

Egyhajlású (monoklin) rendszer
      Monoklin prizmás osztály: 1 tükörsík, 1 digír, inverziós pont (29. ábra)

29. ábra.

Jellemző kristályformák: véglap I. véglap  (100), II. véglap  (010), II. fajta véglap  (h0l), III. véglap  (001); prizmák I. fajta (0kl), III. fajta (hk), IV. fajta (hkl) (30. ábra).

    30. ábra. monoklin prizmák és véglapok

Rombos rendszer

Rombos rendszer
      Rombos dipiramisos osztály: 3 tükörsík, 3 digír, inverziós pont (27. ábra)
 

27. ábra.

Jellemző kristályformák: véglapok I. véglap (100), II. véglap (010), III. véglap (001); prizmák I. fajta (0kl), II. fajta (h0l), III. fajta (hk0); piramisok (hkl); dipiramisok (hkl) (28. ábra).
 
 

28. ábra. a, rombos piramis, b, c, d, rombos prizmák, e, f, g, véglapok

Négyzetes (tetragonális) rendszer

Négyzetes (tetragonális) rendszer
 Ditetragonális dipiramisos osztály: 5 tükörsík, 4 digír, 1 tetragír, inverzióspont (23. ábra).

23. ábra.

Jellemző kristályformák:  Bázislap (001); Tetragonálios prizmák I.r. (110), II.r. (100);
Tetragonális piramisok    I.r. (hhl), II.r. (h0l); Tetragonális dipiramisok I.r. (hhl), II.r. (h0l)
(24. ábra).

24. ábra a, ditetragonális, b, és c, kétféle helyzetű tetragonális dipiramis, d, ditetragonális, e, és f, tetragonális prizmák, g, bázislap végprizmák

Háromszöges (trigonális) rendszer

Romboéderes (trigonális) rendszer
      Ditrigonális szkalenoéderes osztály: 3 tükörsík, 3 digír, 1 trigiroid,1 inverziós pont
      (31. ábra)
 
 
 

Hatszöges (hexagonális) rendszer

Hatszöges (hexagonális) rendszer
Dihexagonális dipiramisos osztály: 7 tükörsík, 6 digír, 1 hexagír, inverziós pont (25. ábra).
 

25. ábra.

Jellemző kristályformák: Bázislap  (0001); Hexagonális prizmák /I.r. (101-0), II.r. (112-0)/  Hexagonális piramisok /I.r. (h0h-l), II.r. (hh2h-l)/ Hexagonális dipiramisok /I.r. (h0h-l), II.r. (hh2h-l)/ (26. ábra).
 
 
 

26. ábra. a, dihexagonális dipiramis; b, és c, különböző helyzetű hexagonális dipiramisok; d, dihexgonális prizma, hexagonális prizma; e, hexagonális prizma és bázislap (véglap).

Megjegyzés: A tetragonális és a hexagonális rendszerben megkülönböztetünk elsõrendű (I. r.) és másodrendű helyzetet (II. r.) ábra.

Szabályos (tesszerális) rendszer

Szabályos rendszer. E rendszer szimmetriája a legmagasabb, itt csak a zárt és általában
     magas lapszámú formát találunk.
Hexakiszoktaéderes osztály: 3 + 6 tükörsík, 3 tetragír; 4 trigiroid (az ábrán D); 6 digír; inverzióspont (15. ábra).
 

15. ábra

(100) hexaéder vagy kocka, 6 négyzet alakú lapból áll, szimmetriája a szabályos  rendszer
 legmagasabb szimmetriájának felel meg (16. ábra).
 
 

16. ábra.

 (110) rombdodekaéder, vagy rombtizenkettős, 12 rombusz alakú lapból áll.
 Lapjaira digír áll merőlegesen. (17. ábra).

     17. ábra.

(111) az oktaéder 8 egyenlő oldalú háromszögből áll.

Lapjaira trigiroid áll merőlegesen. (18. ábra)

18. ábra.

Hexakisztetraéderes osztály: 6 tükörsík, 4 trigír (az ábrán D), 3 tetragiroid (19. ábra)
 

19.ábra

 (111)  A tetraéder 4 egyenlő oldalú háromszögből áll.
 A lapjaira merőleges trigír poláris kifejlődésű. (20. ábra)
 

20. ábra.

 Diszdodekaéderes osztály: 3 tükörsík, 3 digír, 4 trigiroid (az ábrán D), inverziós pont
(21. ábra).
 
 

21. ábra.

 (hk0) pentagondodekaéder 12 ötszöges alakú lapból áll (22. ábra).
 

22. ábra.

Története

A XVIII. sz. második felében a svéd I. Bergmann figyelte meg elsőnek, hogy a kalcit és a kősó ütésre, az ezekre jellemző poliéderekre, "ütési idomokra" hullik. Ennek alapján vezette be R. J. Haüy 1784-ben az ún. dekreszcencia elvet, minek alapján a kristály hézag nélküli, kontinuális illeszkedésű poliéderekből áll, melyek irányoktól függő elrendeződése eredményezi a különböző kristályformákat (33. ábra).

33. ábra. Haüy elképzelése a kristályok felépüléséről

Az elemi cella fogalmát A. Bravais vezette be, mint a kristályrács legkisebb részletét a térrács jellemzésére.
Az elemi cella a kristályrácsnak az a legkisebb része, amelyen belül azonos helyzetű (identikus) tömegpontok nem ismétlődnek (34. ábra).

 34. ábra. Az elemi cella és a kristályrács viszonya

Az elemi cellát a tömegpontok 3 legrövidebb transzlációs távolságával, az elemi cella élhosszaival jellemezhetjük.
Az elemi cellákon belül 4 alaptípust különíthetünk el:

a., A tömegpontok a cella csúcsain helyezkednek el: egyszerű

b., A tömegpontok a cella csúcsain és a cella alap, ill. felső lapjának közepén

helyezkednek el: alaplapon centrált.

c., A tömegpontok a cella csúcsain és a cella térközepén helyezkednek el: tércentrált.

d., A tömegpontok a cella csúcsain és valamennyi lapjának közepén helyezkednek el: minden lapon centrált, vagy lapcentrált (35. ábra).

Bravais elméleti megfontolások alapján jutott arra a következtetésre, hogy a kristályokban a részecskék térrácsszerűen helyezkednek el, a részecskéket pedig egyszerűen pontoknak tekintette. Geometriai alapon igazolta, hogy a kristály külső szimmetriájával összhangban, az összes lehetséges kristályrácsok tizennégy féle elemi cellára vezethetők vissza (36. ábra.).

A függelékben, Bravais-féle bizonyítás című részében, a levezetés néhány részlete megtalálható.

 35. ábra. Az elemi cellák négy alaptípusa

A Bravais-féle elgondolásokat fejlesztették tovább, és egymástól függetlenül állapítottak meg 230 tércsoportot 1890-ben Frodorov orosz és 1891-ben Schoenflies német kutatók.

Mindezek az elméleti megállapítások kísérleti alátámasztást nyertek 1912-ben, amikor Laue (német) röntgensugarak vizsgálatával bizonyította, hogy a kristályos anyagoknak térrácsszerkezete van (37. ábra).

36. ábra. A Bravais-féle tizennégy elemi cella

37. ábra. Jellegzetes Laule-féle fényképek

Laue módszerét W. H. Bragg és V. L. Bragg tökéletesítették a kristályokról visszavert sugarakat vizsgálva. További tökéletesítésként a kristály finom porát vizsgálta Debye és Scherrer.

Az elméleti elgondolások helyességének bebizonyosodásával együtt, ismertté vált a rácsban résztvevő részecskék mérete és egymáshoz való viszonya.

A részecskéket összekötő erők sajátságai szerint négy nagy csoportba osztjuk a rácsokat: ionrácsok (döntően ionkötés), atomrácsok (döntően kovalens kötés), fémes rácsok (döntően fémes kötés), molekularácsok (döntően van der Waals erőkkel).

A kristályok növekedése

A növekedés laponként (rétegenként) történik (51. ábra).
Növekedési sebesség: a kristálylapoknak a felületre merőleges irányban történő eltolódásának sebessége
A növekedési sebesség a kristálytanilag különböző irányokban különböző, de egymással párhuzamos irányokban egyenlő. 
  

 51. ábra. Egy kristálylap kialakulása.
A következő atom főként az A betűvel jelölt helyre törekszik; a C és a B, helyzete kevésbé "vonzó"
 

A kristályok alakját a lapnormálisok (52. ábra) irányában mért növekedési sebességek aránya határozza meg (53. ábra).
 
 

 52. ábra. Egy kristály lapnormálisai
 

A kristályok méretét a gócképződés és gócnövekedés sebességének viszonya határozza meg.  

  53. ábra. A kristályalak kialakulása. A gyorsabban növekvő b lap fokozatosan kisebbedik, majd teljesen eltűnik.
 

A kristályok növekedését befolyásoló tényezők

a., környezet hatása  (bennőtt; fennőtt; ránőtt)

b., koncentráció (54. ábra).

54. ábra. Az úgynevezett vázkristályok. A hópelyhek olyan közegben jönnek létre, amelyben a víz koncentrációja kicsi, a kristályosodás sebessége pedig nagy. Nincs idő az energiailag legkedvezőbb hely elfoglalására, ezért alakulnak ki vázkristályok.

c., szennyezések (55., 56. ábra).

 55. ábra. Rácshibák
 
 
 

 56. ábra. Egy porszem a kristályrácsban.
(A méretarányok valósághűek.)
 

A kristályok szabályszerű összenövései (57. ábra)
  

   57. ábra. Példák az iker összenövésre
 

1., Azonos összetétel esetén:
Megkülönböztetünk szimmetrikus (iker) és párhuzamos (az orientáció azonos) összenövést; valamint egyszerű (2 egyed) és többszörös (nagyszámú egyed) összenövést.
Egyszerű összenövés esetén:
 

    a., érintkezési (juxtapoziciós) ikrek (pl.: gipsz; spinell)

    b., átnövéses (panetrációs) ikrek (pl.: pirit) (57. ábra

 2., Különböző összetétel esetén:
Epitaxis (pl.: CaCO₃- NaNO₃)

Izotípia
Azokat a kristályokat amelyek hasonló külső alakot és hasonló belső felépítettséget   mutatnak, izotip kristályoknak nevezzük (pl.: NaCl, KCl, PbS).

Izomorfia
Azokat az izotip kristályokat, amelyekben az ionok egymást helyettesíthetik (elegykristályokat alkothatnak) izomorfoknak nevezzük. (4.táblázat).
Feltételei:

a., közel azonos méretű tömegpontok,

b., közel azonos polarizációs sajátság,

c., azonos típusú és méretű elemi cella pl.: (CaCO₃; NaNO₃).

               4. táblázat. Példák az izomorf sorokra
 

Az izomorf vegyületek atomjait, ionjait diadochnak nevezzük, ha viszonylagos nagyságuk és polarizálhatóságuk bizonyos határokon belül egyenlő. A diadoch elemek egymást bizonyos vegyületekben korlátlanul helyettesíthetik. Tökéletesen diadoch a Nb és a Ta [pl.: (Fe,Mn)(Nb,Ta)₂O₂].
Ha a helyettesítés nem csak egyes alkotókra, hanem a kristály egészére vonatkozik, elegykristályokról beszélünk. 15%-nál kisebb méretkülönbség esetén hézag nélküli, míg ennél nagyobb méretkülönbség esetén (a polarizációs sajátságok változatlan azonossága mellett) hézagos elegykristály-képződésről beszélünk.

Polimorfia (többalakuság):
Az azonos összetételű anyagoknak az a tulajdonsága, hogy különböző termodinamikai feltételek mellett különböző rácsszerkezetben jelennek meg. Elemek esetében allotrópiának nevezzük.
     Átalakulás iránya: instabil  ® stabil.
     Átalakulási pont: az a hőmérséklet, amelyen az átalakulás megtörténik.
     Átalakulási sebesség: lassú vagy gyors.
     Átalakulás módja: enantiotrop vagy monotrop

1., Enantiotrop: (reverzibilis)
Az egyes módosulatok egy bizonyos hőmérsékleten, ugrásszerűen, a külső alak megváltoztatása nélkül felveszik a másik módosulat kristályrácsszerkezetét.
pl.: α-Fe ¬ 906°C λ-Fe
       rombos-S ¬ 96,3°C ® monoklin-S
2., Monotrop (irreverzibilis)
A kristályrács nagyfokú megváltozásával jár, az átalakulás lassú.
pl.: aragonit  400°C ® kalcit
       gyémánt 2000°C ® grafit

Pszeudomorfia (álalakúság):
Egy jellegzetesen kristályosodó ásvány kémiai összetétele,  kémiai átalakulás következtében fokozatosan megváltozik,  az új vegyület azonban "kölcsönveszi" az eredeti kristály alakját.
Pszeudomorfiát létrehozó kémiai átalakulások:

 1. Anyagleadás: kuprit (Cu₂O) ® réz (Cu)

 2. Anyagfelvétel: malachit (Cu₂ (OH)₂ CO₃) ® azurit (Cu₃ (CO₃)₂ (OH)₂)

 3. Anyagcsere: pirit (FeS₂) ® limonit (Fe₂O₃ ^. nH₂O)

 4. Teljes anyagcsere: kvarc (SiO₂) ® fluorit (CaF₂)

Kémiai kötések

Koordinációs számnak nevezzük azt  a  számot,  amely  megmutatja,  hogy  egy  kérdéses  tömegpontot  hány  közvetlenül szomszédos tömegpont vesz körül egyenlő távolságban (38. ábra). 
  
 

 38. ábra. NaCl kristályrács a 6-os koordinációs szám kiemelésével

Ionrácsok

Az ionvegyületeket elektrosztatikus erők tartják össze. A kristályrács kialakításában három fő tényező érvényesül.

1. Egy központi iont, minél nagyobb számú ellentétes töltésű ion vegyen körül.

2. Az ellentétes töltésű ionok arra törekszenek, hogy egymástól minél nagyobb távolságra rendeződjenek el.

3. A kationra és anionra vonatkoztatott koordinációs számnak a sztöchimertrikus viszonyokkal kell összhangban lennie.

Az ionrácsok fizikai tulajdonságai:

- általában színtelenek.

- vízben és poláris oldószerekben jól oldódnak.

- nem vezetők, de olvadékuk és oldatuk az elektromos áramot jól vezeti.

- fénytörésük közepes.

- a keménység, olvadáspont, forráspont az ionok közötti távolsággal fordítottan arányos.

A. Izodezmikus szerkezetek (amelyekben az ionok között  mindenhol azonos  erõsségű kötőerők hatnak).

AB típus:
Cézium-klorid (CsCl)
Felépítése: 2 szabályos egyszerű cella, amelyek egy fél testátlóval vannak egymásba tolva. A Cs⁺ kationok az így létrejött cella csúcsain, a Cl^- anionok a cella közepén helyezkednek el.
Koordinációs szám: [8]
Kötésmód: hexaéderes (39. ábra)
 
 

 39. ábra. Cézium-klorid rács
(Ilyen típusú rácsban kristályosodik a cézium-bromid (CsBr) és a cézium jodid (CsI) is.)
 

Nátrium-klorid, kősó (NaCl)
Felépítése: 2  szabályos lapcentrált cella, amelyek fél cellaéllel vannak egymásba tolva. Ennek következtében a Na⁺ kationok a cella csúcsain és lapközepein, a Cl^- anionok az élek felezőpontjában és a cella közepén helyezkednek el.
Koordinációs szám: [6]
Kötésmód: oktaéderes (40. ábra)
 
 

 40.ábra. NaCl rács
(Kősó típusú rácsa van  a szilvinnek (KCl), a galenitnek (PbS), az alabandinnak (MnS), és a periklásznak (MgO) is.)

AB₂ típus:
Fluorit (CaF₂)
Felépítése: 3 szabályos lapcentrált cella, amelyek a cellaél felével, ill. a testátló negyedével vannak egymásba tolva. A Ca2⁺ kationok a cella csúcsain és lapközepein, a F^- anionok az 1/8 részkockák közepén helyezkednek el.
Koordinációs szám:   Ca^{2+            F-}       ® [8], F^{-         Ca2+}      ® [4]
Kötésmód: hexaéderes ill. tetraéderes (41. ábra).
 

 41. ábra. CaF2-rács.
(Fluorit szerkezeti  típusa van  az  uránszurokércnek (UO₂) is, antifluorit rácsa például az argentitnek (Ag₂S).)
 

B. Mezodezmikus szerkezetek (a szilikátok szerkezete).

A szilikátok a földkéreg legelterjedtebb ásványai, ré¥gebben a feltételezett hipo-, orto-, metakovasavak sóinak tekintették. A szilikátok alapeleme az (SiO₄)^4- -gyök, ahol a Si₄⁺ -t tetraéderesen négy O₂^- környékezi. A  (SiO₄)^4- -gyökök 1-1 oxigén révén kapcsolódhatnak egymáshoz, vagy a szabad vegyértékeikkel kationokat kötnek le. Ily módon az (SiO₄)^4- -gyökök csoportokban, végtelen láncokban, síkrácsokban, vagy térhálókban illeszkednek az alábbi módon:

1. Sziget, vagy nezoszilikátokban önálló (SiO₄)^4-  tetraéderek vannak, amelyeket általában két és három vegyértékű kationok kompenzálnak. Pl.: olivin (Fe, Mg) SiO₄ , gránát-félék stb.

2. Csoport vagy szoroszilikátokban 2, 3, 4, 6 (SiO₄)^4-  tetraéder 1-1 O^2- révén kapcsolódik egymáshoz, (SiO₂O₇)^6-  , (SiO₃O₉)^6-  ,  (SiO₄O₁₂)^8-  ,  (SiO₆O₁₈)^12-  alapképlettel. A nezo- és szoroszilikátok nagy keménységű és fénytörésű ásványok, a "drágakövek" nagy része ilyen szerkezetű.

3. Lánc- és szalag, v. inoszilikátok az  (SiO₄)^4-  tetraéderek 2 O^2-, ill. 4 O^2-  révén  (Si₂O₆)^4-  láncot, ill. ¥ (Si₂O₁₁)^6-  szalagot alkotnak. Képviselői a piroxének és az amfibólok.

4. Fillo-vagy réteg szilikátok: a (SiO₄)^4- tetraéderek 3-3 oxigénje közös. Az alapképletük (Si₄O₁₀)^4-. Ide soroljuk a csillámokat (pl. biotit, muszkovit).

5. Ásvány- térhálós vagy szilikátok az (SiO₄)^4--gyök három irányban mind a 4 O^2--el kapcsolódik a szomszédos tetraéderhez, Ilyen a kvarc és módosulatai, valamint a magmás kőzetek leggyakoribb ásványa, az ortoklász és plagioklász (* földpátok) (42. ábra).

42. ábra. SiO₂ tetraéderek kapcsolódásának módja

C. Anizodezmikus szerkezetek, amelyekben az ionok önálló csoportként önálló építőegységként jelennek meg.

Kalcit (CaCO₃)
Ha a kősó elemi celláját az egyik trigiroid irányban állítjuk fel úgy, hogy a cellaélek által bezárt szög 102° /tehát nem 90°/ legyen, és minden Na⁺  kation Ca²⁺ kationnal és minden Cl^- aniont karbonátionnal (CO₃^2-) helyettesítünk, megkapjuk a hasadási romboéder elemi celláját.
A CO₃^2- anionok planáris elrendeződésűek, a cellaélek közepén és a cella térközepén síkjukkal a (0001) indexű rácssíkokkal párhuzamosan helyezkednek el. A cella csúcsait és lapközepeit a Ca²⁺ kationok foglalják el.
Koordinációs szám a kősó rácshoz hasonlóan. [6] (43. ábra)
 
 

 43. ábra. Kalcit-rács
(A kalcittal egyező típusú szerkezete van a rodokrozitnak (MnCO₃), a smithsonitnak (ZnCO₃), a szideritnek (FeCO₃), a magnezitnek (MgCO₃) és a chilei salétromnak (NaNO₃) is.)

Aragonit (a rombos CaCO₃).

Atomrácsok

Az atomokat kovalens kötés tarja össze.
Jellemzői:

1. A kötésszög iránya 180°-nál kisebb is lehet.

2. Csak a periódusos rendszer IV. oszlopában van meg a lehetőség arra, hogy az elemek atomjai háromdimenziós rácsot hozhassanak létre.

3. A koordinációs számot, a meglévő vegyértékviszonyok korlátozzák.

4. Intenzitásban a kovalens kötés lényegében nem különbözik az ionos kötéstől.

5. Elektromos vezetőképesség szempontjából az atom- és ionrácsok alapvetően különböznek egymástól. Az atomrácsos kristályok olvadék állapotban sem vezetik az elektromos áramot.

Gyémánt (C)
Felépítése: cellája két szabályos minden lapon centrált elemi cellából vezethető le, amelyek a testátló negyedével vannak egymásba tolva. Az egymásbatolás eredményeként a szénatomok a szabályos lapcentrált cella csúcsain, lapközepén és a váltakozó térnyolcadok közepén helyezkednek el.
Koordinációs szám: [4]
Kötésmód: tetraéderes (44. ábra)
 
 

 44. ábra. Gyémántrács
(Ilyen típusú szerkezete van az elemek közül a szilíciumnak, germániumnak és az ónnak is.)

A gyémánt leggyakoribb és legtípusosabb növekedési alakja, kristályformája, az oktaéderlap.

Szfalerit (ZnS)
Felépítése: Geometriailag teljesen azonos felépítésű a gyémántráccsal. A különbség az, hogy az egyik lapcentrált cellában a szénatomok helyét a cinkatomok, a másik lapon centrált cellában kénatomok foglalják el (45. ábra).
 

 45. ábra. Szfalerit-rács

(A szfaleriten kívül ilyen típusú  rácsa van az ércásványok közül a metacinnabaritnak (HgS),a tiemannitnak (HgSe), a koloradoitnak (HgTe). Közel áll a szfalerit-rácshoz a wurtzit-rács, különbség, hogy a két szomszédos koordinációs tetraéder a szfaleritnél inverzióspont szerint, a wurtzitnál tükörsík szerint kapcsolódik össze.)
 

Fémrács típusok

A fémes kötés a jellemző.
Sajátságai:

1. A vegyértékelektronok nem lokalizálódnak a szomszédos atomok közé, hanem a kristályrács egészéhez tartoznak.

2. A  fémes  kötésnél  nincs  kitüntetett  irány. A  kötés  gömbszimmetrikus. A  koordinációs számmal  kapcsolatban a  fémes  rácsoknál  nincs sem térbeli, sem  számbeli  korlátozás. Maximális koordinációs számok alakulhatnak ki.

3. Az  elektronfelhő  elmozdulási  lehetőségével  kitűnően  értelmezhető  a  termikus  és az elektromos vezetőképesség, az optikai sajátság, nagy reflekcióképesség.

1/ Szoros értelemben vett fémrácsok (homodezmikus szerkezetek)

a/ Szabályos szoros illeszkedésű rács (réz-típus):
Minden egyes fématomot saját síkjában, egyenlő távolságban 6 /vele egyező nagyságú/ atom vesz körül. Az említett atom felett és alatt, szintén egyenlő távolságban, 3-3 atom  egymáshoz képest 60°-kal van elforgatva.
Minden harmadik sík azonos helyzetű, s a szoros illeszkedés síkjára merőlegesen inverziós trigiroidot találunk. A szoros illeszkedés síkjának a (111) indexű rácssíkok, azaz az oktaéderlapok felelnek meg. A szabályos lapcentrált cellában kristályosodó fémek az oktaéderlapok mentén, tehát 4 irányban siklathatók és ezért kitűnően nyújthatók, megmunkálhatók.
A kationok által kitöltött tér a kristályrács egész térfogatához képest 74%.
Koordinációs szám: [12] (46. ábra)

 46. ábra. Szabályos szoros illeszkedésű rács (pl. Cu, Ag, Au, Pt, *-Fe)

b/ Szabályos tércentrált rács (wolfram-típus):
Az atomok által kitöltött tér a kristályrács egészéhez képest 68%. A szabályos tércentrál cellával rendelkező fémek fizikai sajátságai nem olyan kedvezőek, mint a szabályos, szoros illeszkedést mutató fémek esetében. Nincs kitüntetett siklatási irányuk. Kevésbé megmunkálhatók, nyújthatók, merevebbek. Példa erre a tércentrált cellás alfa-Fe és lapcentrált cellás gamma-Fe eltérő viselkedése. Előbbi rosszul, utóbbi kitűnően  nyújtható. 906°C-on az alfa-Fe ugrásszerűen gamma-Fe-sá alakul. A vasat azért kell megmunkálás, hengerlés előtt a vörös izzás hőmérsékletére emelni, hogy ez az átalakulás végbemenjen.
Koordinációs szám: [8] (47. ábra).

  47. ábra. Az alfa-vas gamma-vassá történő átalakulásának szerkezeti magyarázata
(A W, Li, Na, K, Mo-re is ilyen cella jellemző.)

c/ Hexagonális szoros illeszkedésű rács (magnézium-típus):
Minden tömegpontot saját síkjában 6 vele egyező nagyságú tömegpont vesz körül egyenlő távolságban. A központi atom felett és alatt egyenlő távolságban 3-3 tömegpont helyezkedik el. A felső és alsó tömegpontok egymáshoz képest  nincsenek 60°-kal elforgatva. Ennek következtében minden második sík helyzete azonos és a szoros illeszkedés síkjára merőleges egy hexagír. A szoros illeszkedés síkja (0001) kristálylapnak felel meg.
Ennek következtében a hexagonális rendszerű fémek a bázislap szerint siklathatók és ezért nyújthatók, megmunkálhatók, bár nyújthatóságuk a szabályos lapcentrált cellájú fémekét nem éri el.
Koordinációs szám: [12] (48. ábra)

 48. ábra. Hexagonális szoros illeszkedésű rács (Mg, Zn, Cd, Ti)

Az azonos rácstípusban való kristályosodás alapja a fémek egymással való elegyedésének, ötvözhetőségének.

2/ Metalloid szerkezetek (heterodezmikus szerkezetek)
 

Grafit
Átmenetet képez a fémrácsok és a molekularácsok között. Jellegzetes kétdimenziós,  rétegrácsos szerkezete van. A bázislapokkal párhuzamosan nem csak a hőt és az elektromosságot vezeti kitűnően, hanem ugyanezzel a síkkal párhuzamosan kitűnő transzlációs sajátságot mutat. Ezen alapul ceruzaként való használata. A C-atomok hatos gyűrűket képeznek, a hatos gyűrűk síkja a (0001) lapnak megfelelő rácssíkkal párhuzamos. A szomszédos szénatomok távolsága a rácssíkban 0,142  nm.
A szomszédos rácssíkok egymástól való távolsága 0,335 nm. A hatos gyűrűk minden páros síkban egymás alatt helyezkednek el (49. ábra).
 

 49. ábra. Grafitrács
 

Molekularácsok

Olyan heterodezmikus szerkezetek, amelyekben a tömegpontok helyét molekulák foglalják el.
A molekulák közötti kötést a gyenge van der Waals-féle erők, indukciós vagy diszperziós erők biztosítják. Az intermolekuláris erők mindig sokkal gyengébbek, mint a molekulán belüli (intramolekuláris) erők. Így a molekularácsoknál az összetartó erő és a rácsenergia csekély.
Keménységük kicsi, olvadás- és forráspontjuk alacsony, összenyomhatóságuk nagy. Párolgás- és olvadáshőjük alacsony. Háromdimenziós, kétdimenziós és egydimenziós szerkezeteket különböztetünk meg.

Széndioxid (CO₂):
Felépítése: szabályos lapcentrált cella, amelyben a tömegpontok helyét CO₂ molekulák foglalják el.
Koordinációs szám: [12] (50. ábra)
 
 

 50. ábra. A szén-dioxid molekularácsa
(Ilyen a rácsa még a kénnek, SiF₄-nak és szinte minden szerves vegyületnek.)

Sűrűség

Sűrűségen értjük a térfogategységben foglalt tömegmennyiséget. A sűrűség mértékegysége SI egységben kg/m³ vagy kg*m^-3, jele: ρ.

A sűrűség elsősorban az ásványokat alkotó atomok és ionok tömegétől, másodsorban azok rácsszerkezeti elrendezésétől függ.

Szilárdsági tulajdonságok

Rugalmasság

Minden olyan testet rugalmasnak nevezünk, amely az alakját megváltoztató külső erő megszünése után visszanyeri eredeti geometriai alakját.

Hasadás, törés

Az elválásnak azt a formáját, amikor hirtelen mechanikai hatásra a részekre szakadás (törés) sík lapok mentén történik, hasadásnak nevezzük.
Az azonos tömegpontokból felépített kristályoknál a kohézióminimumra merőlegesen következik be (a tömegpontokkal sűrűn terhelt síkok mentén.)

Az egyes ásványokra jellemző a hasadás minősége. Vannak:

• kitűnően v. tökéletesen hasadó ásványok (pl. csillámok, gipsz, kalcit, galenit, fluorit),
• jól (pl. földpátok),
• valamint rosszul v. tökéletlenül hasadó ásványok (pl. gránát, berill, cirkon, turmalin).

A nem hasadó ásványokból minden esetben, a hasadó ásványok törése esetén, ha az nem a hasadási irányban történik, törésfelületet kapunk. Ezt a mechanikus hatás következtében történő részekre válást törésnek nevezzük. A törést a keletkező felületek és törési felszínek alapján csoportosíthatjuk:

• egyenes (pl. jáspis)
• kagylós (pl. malachit. opál)
• földes (pl. bauxitásványok, limonit)
• szilánkos (pl. tűzkő, nefrit)
• horgas (pl. fémek)
• egyenetlen (pl. kvarc, berill, kalkopirit).

Keménység

Mechanikai behatásokkal (karcolás, fúrás, csiszolás) szemben mutatott ellenállás.
A keménység legszorosabb összefüggésben a kémiai kötéstípussal (erősségével emelkedik) és a kristályszerkezettel van (a tömegpontok egymástól való távolságával fordítottan arányos).
Az egyes osztályokon belül általánosságban a következők mondhatók el:
- az elemeknek kicsi vagy közepes a keménysége (a fémrácsú elemeknek a transzlációs síkok miatt;
- a szulfidok kis- és közepes keménységűek (a kén viszonylag nagy ionrádiusza miatt);
- az oxidok általában kemények;
- a szilikátok 5-7 keménységűek, közöttük a sziget- és csoportszilikátok a legkeményebbek;
- a foszfátok 3-5 keménységűek;
- a szulfátok kis keménységűek;
- a karbonátok keménysége valamivel nagyobb a szulfátokénál (mert a karbonátion a szulfátionnál kisebb);
- a halogénvegyületek lágyak (a Cl-, Br-, I- nagy ionrádiusza miatt);
- a szerves vegyületek kis keménységűek (mivel molekularácsúak).
A keménység megadására leggyakrabban a Mohs-féle keménységi skálát alkalmazzák. Alapja az ún. kapcsolási keménység, amely azt mutatja meg, hogy melyik ásvány karcolja a másikat.

Fénytani (optikai) tulajdonságok

A kristályon áthaladó, vagy visszaverődő fényt tanulmányozzuk.

Átlátszóság

Az ásványok a rajtuk keresztülhaladó fényt különböző mértékben eresztik át. Lehetnek:

 a., átlátszók (pl. izlandi pát, hegyi kristály)

 b., áttetszők (pl. tejkvarc)

 c., átlátszatlanok v. opák (elsősorban a fémek és a fémes ráccsal rendelkező egyéb ásványok).

Fénylés

Az ásvány felületéről visszavert fény mennyisége és minősége határozza meg, valamint függ a rácstípustól.

a., fémfényűek (visszaverődés 15-97 %-os) (pl. termés fémek);

b., félfémfényűek (visszaverődés 20-25 %-os) (pl. rutil TiO₂, hematit Fe₂O₃);

c., gyémántfényűek (visszaverődés 10-20 %-os) (pl. gyémánt, cerruszit PbCO₃);

d., üvegfényűek (visszaverődés 4-10 %-os) (általában a periódusos rendszerben a vas előtt található elemek kovalens kötésű vegyületei, így a szilikátok többsége);

e., zsírfényűek  (visszaverődés < 4 %-os) (pl. nefelin (K,Na)AlSiO₄);

f., gyöngyházfény (rétegrácsos szilikátok mutatják, a lapok közé bekerülő levegő miatt, például a talk Mg₃Si₄O₁₀(OH)₂, a dolomit CaMg(CO₃)₂ és a gipsz CaSO₄ 2H₂O hasítási felülete is);

g., selyemfény (inkább a felülettől függ, mint a belső szerkezettől, pl. a szálas, rostos kifejlődésű gipsz mutatja, a rostok közé bekerülő levegő miatt);

h., fénytelenek (a földes szerkezetű anyagok, pl. kaolin).

Szín (oka: a fehér fény bizonyos hullámhosszainak szelektív abszorpciója) 
 

a.,  saját színű ásványok [a bennük előforduló színes ionok vagy molekulák miatt, pl. vas-, mangán-, króm-, rézionok: kék, zöld (azurit, malachit); Fe₃t-ionok: vörös-sárga-barna (hematit, vas-okker félék);Mn₂t-ionok: rózsaszínűek (rodokrozit)]. Poruk is mutatja az ásvány színét (mázatlan porcelánon vonalat húzva állíthatjuk elő finom porukat ® jellemző karcszín);

b., színezett ásványok (az ásvány anyagához hozzákeveredett idegen anyagok miatt, pl. a kvarc színes változatai, vagy az ortoklósz vörös színe a finom eloszlású hematittól; az amelitet mangánionok színezik, a zöld berillt pedig a króm). Poruk fehér vagy szürke.

Fénytörés

Vektoriális sajátság. Az optikailag izotróp ásványok (szabályos rendszer, amorf) mutatják.
Az ásvány törésmutatója:     

 Fénytörés.
(i a vákuumból jövő sugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge, r a törés utáni sugárnak a beesési merőlegessel alkotott szöge.)
 

Kettőstörés

A fénytörésnek az az esete, amelyet az optikailag anizotróp ásványok (mind, a szabályos rendszerűeket kivéve) mutatnak.
Az optikailag anizotróp ásvány felületére nem merőlegesen eső fény két sugárra bomlik. Az egyik megtörik, a másik nem.

A kettőstörés optikai magyarázata

A megtört sugár az extraordinárius sugár (rendkívüli, mert nem érvényes rá a fénytörés törvénye), a másik az ordinárius sugár. Egymásra merőlegesen polarizáltak, és a rájuk vonatkoztatott törésmutatók is eltérők. Ez határozza meg a kettőstörés nagyságát, amely ásványfajtánként különböző. 
  
Ásványfajtán belül iránytól függ a kettőstörés nagysága, és található olyan irány (egy vagy kettő), amelyben nincs kettőstörés. 

 Optikai tengelynek nevezzük azt az irányt, amelyben az ásvány optikai anizotrópiája ellenére nincs kettőstörés

Az optikai tengelyek számát az határozza meg, hogy az illető ásvány főtengelyes rendszerben kristályosodik-e:
 

a., egy optikai tengelyűek

• hexagonális rendszerűek,
• trigonális rendszerűek,
• tetragonális rendszerűek;

b., két optikai tengelyűek

• rombos rendszerűek,
• monoklin rendszerűek,
• triklin rendszerűek.

Lumineszcencia

Ha valamely ásvány, egy bizonyos formában felvett energiáját a látható fény tartományában bocsátja ki, lumineszcenciáról beszélünk.
A gerjesztő energia jellegétől függően osztályozzuk a lumineszcencia-jelenségeket:

a., fotolumineszcencia (fénygerjesztéssel)

• fluoreszcencia (az ásvány csak addig lumineszkál, amíg a besugárzás tart, pl. fluorit CaF₂, scheelit CaWO₄);
• foszforeszcencia (a lumineszcencia a besugárzás után is tart, 10-8 s-tól akár órákig).

b., termolumineszcencia (hőhatásra bekövetkező fénykibocsátás, pl. topáz, gyémánt, kalcit)

c., tribolumineszcencia (dörzsölés, csiszolás hatására fénykibocsátás, pl. szfalerit ZnS).

Mágneses tulajdonságok

Diamágneses (nem mágnesezhető, a mágnes taszítja; pl. kalcit, kvarc, kősó).

Paramágneses (átmenetileg mágnesezhető; pl. sziderit, limonit, hematit, berill).

Ferromágneses (oly nagy mértékben paramágneses, hogy maga is lehet aktív mágnes; pl. mágnesvasérc Fe₃O₄). Nem az anyag, hanem a kristályrács jellegzetessége. Ha a szerkezet megváltozik, megváltozik a mágneses sajátság is.

Elektromos tulajdonságok

Vezetőképesség

A kristályrács típusától függő vektoriális sajátság: a fémrácsú ásványok vezetőképessége nagyságrendekkel jobb, mint a nemfémek, és azok vegyületeinek vezetőképessége (pl. ezüst-kvarc 10²⁰-szoros különbség).

Piezoelektromosság

Egyes nem vezetőképes kristályokat bizonyos irányban összenyomva, ellentétes végük ellentétes töltést nyer . Húzás hatására a pólusok felcserélődnek. Csak olyan kristályokban fordulhat elő, amelyekben nincs szimmetria-középpont (pl. kvarc).

Piroelektromosság

Az ásvány melegítés hatására válik valamely irányban elektromosan polárossá. Szintén csak szimmetriaközpont nélküli kristályokban lép fel (pl. turmalin).

I. Terméselemek

"Jelenleg közel 100 terméselemet és rokon vegyületet ismerünk ásványként, mennyiségük azonban nem haladja meg a földkéreg tömegének 0,1%-át. A terméselemek és rokon vegyületek roppant változatos szerkezettel és kötéstípusokkal rendelkeznek. A fémek viszonylag egységes szerkezetűek, melyekre zömmel a legtömöttebb illeszkedés, illetve a fémes kötés jellemző. A félfémek minden szempontból átmenetet képeznek a nemfémek irányába. A nemfémek szerkezetében részben kovalens kötés (szén módosulatai), részben van der Waals kötés ismert (kén és rokon elemek). Amíg a fémek fémes rácsot alkotnak, addig a nemfémek atomrácsot, és molekularácsot egyaránt. A szorosan vett terméselemek mellett ebbe az osztályba tartoznak az intermetallikus vegyületek (ötvözetek), illetve a karbidok, szilicidek, nitridek és foszfidok."

Szakáll Sándor

Termésarany

Név	termésarany
Vegyjel, képlet	Au
Ásványosztály	terméselemek
Kristályrendszer	szabályos
Kristályalak	ritka kristályai aprók, rendszerint hexaéderesek vagy oktaéderesek, többnyire szemcséket vagy rögöket alkot, illetve drótszerűen szerteágazó kristályhalmazokat
Szín	aranysárga
Fény	fémes
Karc	aranysárga
Keménység (Mohs-féle)	2,5-3
Hasadás	nincs
Törés	horgos
Sűrűség	19,3 g/cm3
Keletkezés	pemagmatitos v. hidrotermás
Fontosabb lelőhely	Magyarország (Telkibánya, Recsk), Szlovákia (Selmecbánya, Körmöcbánya), Románia (Verespatak, Zalatna), Oroszország, Dél-Afrika (Witwatersrand), Indonézia (Grasberg), Ausztrália (Bendigo & Ballarat, Finders Range), USA (Yukon, Kalifornia, Colorado, Dél-Dakota), Kína, világtengerek (kb.: 1 trillió tonna)
Egyéb jellegzetesség	nyújtható, kalapálható és vágható

Környezeti hatásai

Forrás: http://www.minerapole.com/

II. Szulfidok és rokon vegyületek

"A szulfidok átlagos eloszlása a földkéregben csak 0,2%-ot tesz ki. Ha ebből a két leggyakoribb vasszulfidot (pirit, markazit) levonjuk, arányuk még sokkal kisebbnek adódik, csupán 0,01%-ra tehető. Jelentőségük azonban az emberiség számára alapvető fontosságú, hasznosításuk évezredek óta közismert. A szulfidok fajokban gazdag osztály, jelenleg hozzávetőleg 500 szulfidásványt ismerünk. Elsősorban a Föld nagy mélységű öveire jellemzőek, ahonnan a földkéregbe magmás tevékenység során kerülnek. A földkéregben a bázisos mélységi magmák megszilárdulásakor válnak ki először az előkristályosodás során, de legnagyobb változatosságban a savanyú és intermedier magmákhoz kapcsolódó utókristályosodási folyamatokhoz, főként a hidrotermás tevékenység során keletkeznek."

Szakáll Sándor

III. Oxidok és hidroxidok

"Jelenleg közel 450, az oxidok rokonságába tartozó ásványt ismerünk, közöttük egyesek igen gyakoriak. Az oxidok a Föld övei közül a földkéregben találhatók legnagyobb mennyiségben. Átlagos mennyiségük a földkéregben 17%-ra tehető, amiből azonban tekintélyes rész, hozzávetőleg 13% jut az SiO2-ásványokra. Magmás és metamorf kőzetekben, illetve törmelékes üledékekben számos gyakori kőzetalkotó elegyrész oxidásvány. Az SiO2-ásványok után legfontosabb a vas-oxidok szerepe, ezt követően nagyobb jelentősége az Al, Mn, Cr és Ti oxidjainak van. Gazdasági szempontból különösen fontosak a következő elemek oxidjai vagy oxihidroxidjai: vas (hematit, magnetit, goethit), mangán (piroluzit, manganit, romanèchit), króm (kromit), ón (kassziterit), titán (rutil, ilmenit) és urán (uraninit). Végül ne feledkezzünk el a jégről mint ásványról, hiszen
arktikus területeken, illetve magashegységekben általánosan elterjedt."

Szakáll Sándor

Uraninit

Név	uraninit, uránszurokérc
Vegyjel, képlet	UO2
Ásványosztály	oxidok és hidroxidok
Kristályrendszer	szabályos
Kristályalak	kockatermetű kristályok vagy szálas, ecsetszerű halmazok
Szín	acélszürke, sötétbarna, barnásfekete
Fény	szurokszerű, félig fémes
Karc
Keménység (Mohs-féle)	5,5
Hasadás	rossz
Törés	egyenetlen, kagylós
Sűrűség	7,5-9,7 g/cm3
Keletkezés	pegmatitos vagy hidrotermás, és másodlagosan üledékben is feldúsulhat
Jelentős előfordulás	Magyarország (Mecsek), Csehország (Jáchymov), Oroszország, Afrika (Kongó, Nigéria, Kenya, Szomália, Dél-Afrikai Köztársaság) Ausztrália, Kanada (Nagy-Medve tó), USA
Egyéb jellegzetesség	radioaktív

Környezeti hatásai

Forrás: http://hu.wikipedia.org/

IV. Szilikátok

"A szilikátok osztályába található a legtöbb ásvány, melyekből jelenleg kb. 1100-at ismerünk (ez az összes ásványok közel 30 %-a). Ennek oka kristályszerkezetük sokfélesége, kémiai változatossága, illetve, hogy legfontosabb alkotóik (Si, O, Al) egyúttal a földkéreg leggyakorib elemei. Becslések szerint a földkéreg mintegy 70-75 %-át szilikátok alkotják (a Si ásványokkal együtt kb. 90-95 %-át!). Néhány kivételtől eltekintve az uralkodó kőzetalkotók mind szilikátok. A talaj, az épitkezéshez használt tégla, építőkő, üveg, szintén nagy százalékban szilikátos fázisokból állnak."

Szakáll Sándor

V. Foszfátok és rokon vegyületek

"A foszfátok és rokon ásványaik alapvetően a földkéreg felszín közeli zónáiban és a felszínen találhatók meg. Különösen nagy változatosságban ismertek ércesedések oxidációs zónájában. Ezektől kivételt képeznek a pegmatitok foszfátjai, illetve a magmás és metamorf kőzetekben járulékos kőzetalkotóként szinte mindig jelenlévő apatit-csoport tagjai. Gazdasági jelentősége azonban - dacára a jelenleg ismert közel 660 foszfát-, (arzenát-, és vanadát-) ásványnak - jószerével csak az apatit-csoport ásványainak van, hiszen az osztályba tartozó ásványok hozzávetőleg 80-90%-a kifejezetten ritka ásványnak tartható."

Szakáll Sándor

Apatit

Név	apatit
Vegyjel, képlet	Ca5(PO4)3(F, OH, Cl)
Ásványosztály	foszfátok
Kristályrendszer	hexagonális
Kristályalak	nyúlt vagy zömök hatszöges oszlopok, esetleg szemcsés, tömött halmazok
Szín	színtelen, fehér, sárga, zöld, kék, vörös vagy barna
Fény	üveg a törésfelületeken zsír
Karc	fehér
Keménység (Mohs-féle)	5
Hasadás	nincs, kagylós törésű
Törés	kagylós, egyenetlen
Sűrűség	3,1-3,2 g/cm3
Keletkezés	magmás kőzetek járulékos elegyrésze, pegmatitos, hidrotermás, de üledékes és szerves eredetű telepei is gyakoriak
Jelentős előfordulás	Magyarország (Salgótarján, Nagybörzsöny, Pécsely), Oroszország (Kola-fésziget.), Norvégia, Németország
Egyéb jellegzetesség	UV-fényben illetve katód és röntgen sugárzás hatására fluoreszkál

Környezeti hatásai

Forrás: http://www.seilnacht.com/Chemie/apatit.JPG

Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/

 

VI. Szulfátok és rokon vegyületeik

"A szulfátok és rokon vegyületeik alapvetően a földkéreg felszínhez közeli részein, illetve a föld felszínén képződnek. A szulfátásványok tekintélyes számban - több mint 400 faj - ismertek a természetben, azonban közülük nagy gyakorisággal csak néhány jelenik meg (például gipsz, barit, jarosit)."

Szakáll Sándor

VII. Borátok, karbonátok, nitrátok

"A természetben jelenleg kb. 110 borátásványt ismerünk. Ezek túlnyomó része igen ritkán fordul elő, csak néhány jelenik meg nagyobb mennyiségben sótelepeken, boraxtavak kiválásai között. Egy kis részük pedig magmás, illetve metamorf környezetben képződik.

Azurit

Név	azurit
Vegyjel, képlet	Cu3(CO3)2(OH)2
Ásványosztály	borátok, karbonátok, nitrátok
Kristályrendszer	monoklin
Kristályalak	rostos, sugaras, fürtös, vesés halmazok, kéregszerű bevonatok v. zömök oszlopos, esetleg táblás apró v. szépen fejlett kristályok
Szín	sötét azurkék színűek, tömött szemcsés halmazai világosabbak
Fény	üveg
Karc	világoskék
Keménység (Mohs-féle)	6,5
Hasadás	jól hasad a kristálylaok mentén
Törés	kagylós, egyenetlen
Sűrűség	3,8 g/cm3
Keletkezés	másodlagos, rézéerctelepek oxidációs övében
Fontosabb lelőhely	Magyarország (Rudabánya, Recsk), Franciaország (Lyon), Görögország, Románia, Ausztrália (Új Dél-Wales), Chile, Kína, Oroszország, Irán, Amerikai Egyesült Államok (Arizona), Mexikó, Olaszország(Szardinia)
Egyéb jellegzetesség

Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Minerals

VIII. Halogenidek

"A természetben ma közel 220 halogenidet ismerünk. Jelentős részük üledékes körülmények között képződik a földkéreg felszínközeli zónáiban, illetve a felszínen. A fluoridok keletkezése azonban eltér a többi halogenidtől, hiszen zömmel pneumatolitos és hidrotermás eredetűek. Ezzel szemben a kloridok, bromidok és jodidok nem kis része vulkáni exhaláció során képződik. Közvetve ebből származik a tengervíz klórtartalma, illetve ebből képződve, a sótelepekben (evaporitokban) nagy mennyiségben ismertek halogenidek."

Szakáll Sándor

IX. Szerves ásványok

"A szerves ásványokként megjelenő, földtani folyamatok során képződött vegyületek, túlnyomó többségében a bioszféra állati vagy növényi anyagainak közremüködésével jönnek létre a föld felszínén vagy a földkéreg legfelső zónáiban. Ezeket három nagy csoportba soroljuk: szerves savak sói, szénhidrogének és kevert szerves vegyületek."

Szakáll Sándor