Magmás kőzetek
Magmának nevezzük a természetben megjelenő, sokkomponensű rendszernek tekinthető, jelentős részben szilikát-olvadék összetételű, cseppfolyós fázisból álló, mozgékony kőzetanyagot, amelyben különböző szilárd fázisokat képviselő, már kivált kristályok lehetnek szuszpendálva. Bizonyos körülmények között gázfázis is jelen van. A lehető legegyszerűbben fogalmazva a magma kőzetolvadék (hőmérséklete ~ 1000-1200°C). Az oldott gázoknak szerepe van a magma viszkozitásával, amely hatással van a kristályosodásra. A legfőbb illékony komponensük a következők: H2O, CO2, H2S, S, SO2, HCl, NH4Cl.
A fő komponensek (oxid alakban megadva): SiO2, Al2O3, FeO, Fe2O3, CaO, MgO, Na2O, K2O, TiO2, ez összesen 99,1 t. %-ot tesz ki.
A felszínre kiömlött vagy földkéregben rekedt magma hőmérsékletének csökkenésével megindul az egyes alkotók kiválása. Azaz az olvadékból történő kikristályosodás. Ennek során a kőzetalkotó ásványok olvadáspontjuk fordított sorrendjében válnak ki.
A magmatikus differenciáció, megszilárdulás
A magma igen sok-komponensű olvadék-oldat, éppen ezért a megszilárdulás előtt különböző összetételű részmagmákká válik szét. Három fő szakaszt különböztetünk meg: elő-, fő- és utókristályosodás.
Előkristályosodás
- Likvid magmás elkülönülés: A hőmérséklet csökkenésével csökken a szilikátolvadék és a szulfidolvadék kölcsönös oldhatósága, a két olvadék elkülönül. A magma réz-, nikkel- és platinatartalmának nagy többsége így halmozódik fel.
- Tulajdonképpeni előkristályosodás: 1000°C-on megjelennek az első kristályok. Króm- és titánvasérc, a platinafémek, a gyémánt és a foszfátásványok így képződtek.
Főkristályosodás
Amikor a magma 900°C-ra lehűl, a kőzetek ebben a szakaszban keletkeznek. Az ásványok közül elsőnek az olivin és a piroxének, később a gránit, és a hozzá hasonló kőzetek válnak ki. A magma főkristályosodási szakasza szolgáltatta a Föld szilárd kérgének kb. 94%-át.
Utókristályosodás
A főkristályosodás végén megmaradó olvadék sok kismolekulájú (illékony) anyagot tartalmaz. Feldúsulnak azok az anyagok is, amelyek az eredeti magmában kis koncentrációban voltak jelen. (pl.: Zr, Ce, Be, Mo, W, Sn ásványai).
- Pegmatitos fázis: Megjelennek egyes ritka elemeket (Be, Li, Zr, Nb, Ta, U, Yb) tartalmazó ásványok. A legszebb színes drágaköveket is a pegmatitos fázis szolgáltatja.
- Pheumatolitos fázis: A hőmérséklet 500°C-ra hűl le. A kovasavon kívül csak az illékony anyagok egy része van jelen. A nagy mennyiségben összegyűlő halogénsav-gázok miatt e fázis megtámadhatja a kőzeteket. Cink-, réz-, vasérc, továbbá topáz, fluorit, turmalin, ill. az ón, molibdén, volfrám telepei jórészt ebben a szakaszban jöttek létre.
- Hidrotermális fázis: Amikor a maradék oldat hőmérséklete 378°C-ra lehűl, a víz cseppfolyós halmazállapotúvá válik. Arany-, ólom-, réz-, cink-, higany- és antimonércek itt jönnek létre, ezeket kvarc, kalcit, aragonit, barit, kíséri. Néhol a forró víz mint gejzír tör a felszínre.
- Exhalációs fázis: A maradék anyag tartalmaz gáz halmazállapotú elemeket, ilyenek lehetnek a hélium, kénhidrogén, széndioxid, ammónia, sósav, radon gázok. Más részük vulkáni utóműködés része is lehet. Ily módon nem jelentős kén, szalmiák, esetleg hematit ásványkiválások keletkezhetnek.
A Bowen-féle kiválási sor és az adott ásványos összetételnek megfelelő kőzetek
Forrás: http://foldrajz.ttk.pte.hu/foldtan/segedanyag.pdf
Ajánlott linkek