Sűrűség

Sűrűségen értjük a térfogategységben foglalt tömegmennyiséget. A sűrűség mértékegysége SI egységben kg/m³ vagy kg*m^-3, jele: ρ.

A sűrűség elsősorban az ásványokat alkotó atomok és ionok tömegétől, másodsorban azok rácsszerkezeti elrendezésétől függ.

Szilárdsági tulajdonságok

Rugalmasság

Minden olyan testet rugalmasnak nevezünk, amely az alakját megváltoztató külső erő megszünése után visszanyeri eredeti geometriai alakját.

Hasadás, törés

Az elválásnak azt a formáját, amikor hirtelen mechanikai hatásra a részekre szakadás (törés) sík lapok mentén történik, hasadásnak nevezzük.
Az azonos tömegpontokból felépített kristályoknál a kohézióminimumra merőlegesen következik be (a tömegpontokkal sűrűn terhelt síkok mentén.)

Az egyes ásványokra jellemző a hasadás minősége. Vannak:

• kitűnően v. tökéletesen hasadó ásványok (pl. csillámok, gipsz, kalcit, galenit, fluorit),
• jól (pl. földpátok),
• valamint rosszul v. tökéletlenül hasadó ásványok (pl. gránát, berill, cirkon, turmalin).

A nem hasadó ásványokból minden esetben, a hasadó ásványok törése esetén, ha az nem a hasadási irányban történik, törésfelületet kapunk. Ezt a mechanikus hatás következtében történő részekre válást törésnek nevezzük. A törést a keletkező felületek és törési felszínek alapján csoportosíthatjuk:

• egyenes (pl. jáspis)
• kagylós (pl. malachit. opál)
• földes (pl. bauxitásványok, limonit)
• szilánkos (pl. tűzkő, nefrit)
• horgas (pl. fémek)
• egyenetlen (pl. kvarc, berill, kalkopirit).

Keménység

Mechanikai behatásokkal (karcolás, fúrás, csiszolás) szemben mutatott ellenállás.
A keménység legszorosabb összefüggésben a kémiai kötéstípussal (erősségével emelkedik) és a kristályszerkezettel van (a tömegpontok egymástól való távolságával fordítottan arányos).
Az egyes osztályokon belül általánosságban a következők mondhatók el:
- az elemeknek kicsi vagy közepes a keménysége (a fémrácsú elemeknek a transzlációs síkok miatt;
- a szulfidok kis- és közepes keménységűek (a kén viszonylag nagy ionrádiusza miatt);
- az oxidok általában kemények;
- a szilikátok 5-7 keménységűek, közöttük a sziget- és csoportszilikátok a legkeményebbek;
- a foszfátok 3-5 keménységűek;
- a szulfátok kis keménységűek;
- a karbonátok keménysége valamivel nagyobb a szulfátokénál (mert a karbonátion a szulfátionnál kisebb);
- a halogénvegyületek lágyak (a Cl-, Br-, I- nagy ionrádiusza miatt);
- a szerves vegyületek kis keménységűek (mivel molekularácsúak).
A keménység megadására leggyakrabban a Mohs-féle keménységi skálát alkalmazzák. Alapja az ún. kapcsolási keménység, amely azt mutatja meg, hogy melyik ásvány karcolja a másikat.

Fénytani (optikai) tulajdonságok

A kristályon áthaladó, vagy visszaverődő fényt tanulmányozzuk.

Átlátszóság

Az ásványok a rajtuk keresztülhaladó fényt különböző mértékben eresztik át. Lehetnek:

 a., átlátszók (pl. izlandi pát, hegyi kristály)

 b., áttetszők (pl. tejkvarc)

 c., átlátszatlanok v. opák (elsősorban a fémek és a fémes ráccsal rendelkező egyéb ásványok).

Fénylés

Az ásvány felületéről visszavert fény mennyisége és minősége határozza meg, valamint függ a rácstípustól.

a., fémfényűek (visszaverődés 15-97 %-os) (pl. termés fémek);

b., félfémfényűek (visszaverődés 20-25 %-os) (pl. rutil TiO₂, hematit Fe₂O₃);

c., gyémántfényűek (visszaverődés 10-20 %-os) (pl. gyémánt, cerruszit PbCO₃);

d., üvegfényűek (visszaverődés 4-10 %-os) (általában a periódusos rendszerben a vas előtt található elemek kovalens kötésű vegyületei, így a szilikátok többsége);

e., zsírfényűek  (visszaverődés < 4 %-os) (pl. nefelin (K,Na)AlSiO₄);

f., gyöngyházfény (rétegrácsos szilikátok mutatják, a lapok közé bekerülő levegő miatt, például a talk Mg₃Si₄O₁₀(OH)₂, a dolomit CaMg(CO₃)₂ és a gipsz CaSO₄ 2H₂O hasítási felülete is);

g., selyemfény (inkább a felülettől függ, mint a belső szerkezettől, pl. a szálas, rostos kifejlődésű gipsz mutatja, a rostok közé bekerülő levegő miatt);

h., fénytelenek (a földes szerkezetű anyagok, pl. kaolin).

Szín (oka: a fehér fény bizonyos hullámhosszainak szelektív abszorpciója) 
 

a.,  saját színű ásványok [a bennük előforduló színes ionok vagy molekulák miatt, pl. vas-, mangán-, króm-, rézionok: kék, zöld (azurit, malachit); Fe₃t-ionok: vörös-sárga-barna (hematit, vas-okker félék);Mn₂t-ionok: rózsaszínűek (rodokrozit)]. Poruk is mutatja az ásvány színét (mázatlan porcelánon vonalat húzva állíthatjuk elő finom porukat ® jellemző karcszín);

b., színezett ásványok (az ásvány anyagához hozzákeveredett idegen anyagok miatt, pl. a kvarc színes változatai, vagy az ortoklósz vörös színe a finom eloszlású hematittól; az amelitet mangánionok színezik, a zöld berillt pedig a króm). Poruk fehér vagy szürke.

Fénytörés

Vektoriális sajátság. Az optikailag izotróp ásványok (szabályos rendszer, amorf) mutatják.
Az ásvány törésmutatója:     

 Fénytörés.
(i a vákuumból jövő sugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge, r a törés utáni sugárnak a beesési merőlegessel alkotott szöge.)
 

Kettőstörés

A fénytörésnek az az esete, amelyet az optikailag anizotróp ásványok (mind, a szabályos rendszerűeket kivéve) mutatnak.
Az optikailag anizotróp ásvány felületére nem merőlegesen eső fény két sugárra bomlik. Az egyik megtörik, a másik nem.

A kettőstörés optikai magyarázata

A megtört sugár az extraordinárius sugár (rendkívüli, mert nem érvényes rá a fénytörés törvénye), a másik az ordinárius sugár. Egymásra merőlegesen polarizáltak, és a rájuk vonatkoztatott törésmutatók is eltérők. Ez határozza meg a kettőstörés nagyságát, amely ásványfajtánként különböző. 
  
Ásványfajtán belül iránytól függ a kettőstörés nagysága, és található olyan irány (egy vagy kettő), amelyben nincs kettőstörés. 

 Optikai tengelynek nevezzük azt az irányt, amelyben az ásvány optikai anizotrópiája ellenére nincs kettőstörés

Az optikai tengelyek számát az határozza meg, hogy az illető ásvány főtengelyes rendszerben kristályosodik-e:
 

a., egy optikai tengelyűek

• hexagonális rendszerűek,
• trigonális rendszerűek,
• tetragonális rendszerűek;

b., két optikai tengelyűek

• rombos rendszerűek,
• monoklin rendszerűek,
• triklin rendszerűek.

Lumineszcencia

Ha valamely ásvány, egy bizonyos formában felvett energiáját a látható fény tartományában bocsátja ki, lumineszcenciáról beszélünk.
A gerjesztő energia jellegétől függően osztályozzuk a lumineszcencia-jelenségeket:

a., fotolumineszcencia (fénygerjesztéssel)

• fluoreszcencia (az ásvány csak addig lumineszkál, amíg a besugárzás tart, pl. fluorit CaF₂, scheelit CaWO₄);
• foszforeszcencia (a lumineszcencia a besugárzás után is tart, 10-8 s-tól akár órákig).

b., termolumineszcencia (hőhatásra bekövetkező fénykibocsátás, pl. topáz, gyémánt, kalcit)

c., tribolumineszcencia (dörzsölés, csiszolás hatására fénykibocsátás, pl. szfalerit ZnS).

Mágneses tulajdonságok

Diamágneses (nem mágnesezhető, a mágnes taszítja; pl. kalcit, kvarc, kősó).

Paramágneses (átmenetileg mágnesezhető; pl. sziderit, limonit, hematit, berill).

Ferromágneses (oly nagy mértékben paramágneses, hogy maga is lehet aktív mágnes; pl. mágnesvasérc Fe₃O₄). Nem az anyag, hanem a kristályrács jellegzetessége. Ha a szerkezet megváltozik, megváltozik a mágneses sajátság is.

Elektromos tulajdonságok

Vezetőképesség

A kristályrács típusától függő vektoriális sajátság: a fémrácsú ásványok vezetőképessége nagyságrendekkel jobb, mint a nemfémek, és azok vegyületeinek vezetőképessége (pl. ezüst-kvarc 10²⁰-szoros különbség).

Piezoelektromosság

Egyes nem vezetőképes kristályokat bizonyos irányban összenyomva, ellentétes végük ellentétes töltést nyer . Húzás hatására a pólusok felcserélődnek. Csak olyan kristályokban fordulhat elő, amelyekben nincs szimmetria-középpont (pl. kvarc).

Piroelektromosság

Az ásvány melegítés hatására válik valamely irányban elektromosan polárossá. Szintén csak szimmetriaközpont nélküli kristályokban lép fel (pl. turmalin).